Abafája

Abafája

A templom eredetileg Árpádkori. A szent kereszt tiszteletére szentelt templom félköríves szentélye és a hajó szentély felé eső része románkori. A templomhajót XIV. században nyugat felé meghosszabbították és ekkor épült a torony is. Az alatta lévő nyugati ajtó egyenes záródású, gyámos, későgót időkre emlékeztet, akárcsak a szentségfülke, ezek a XV.-XVI. Század fordulójából valók. A hajó déli oldalán is volt bejárat, de az utolsó javításkor úgy befalazták, hogy még a kerete is eltűnt, de felismerhető a helye. Román kori a torony ablakainak kettős osztású megoldása. A falu és temploma a kolozsmonostori bencés apátság birtoka volt, amelyért az apátság sokat pereskedett a birtokos nemesekkel, míg végül megőrizhette abafáji birtokát (pl. 1419-ben). Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. 1752-ben a katolikus birtokosok, főképp br. Huszár Sándor segítségével, visszaszerezték a templomot.

A templom jelenlegi berendezése az 1752-es esztendő utáni, és neobarokk stílus jegyét viseli. A berendezéshez valószínű nagyban hozzájárult a br. Huszár család is. Hiszen mind a szószéken, mind a főoltáron bizonyos címerek láthatók. A főoltár díszítése bőkezű adakozásról árulkodik. A két mellékoltár (Jézus Szíve és Nepomuki Szent János) összhangban van a főoltárral. Az oldalkápolnában megtaláljuk a kolozsvári könnyező Szűz Mária képét.

Nagyobb szabású javításokat a templomon 1930-ban végeztek. A torony ekkor kapott új fedelet. 1971-ben általános javítások végződtek a templomon. Ekkor cserélődött ki a villanyvilágítás, valamint új festést, kettősablakokat és új tetőszerkezetet kapott a templom. A tornyot is teljesen feljavították, mely tetejére új kereszt került. Végül 1972-ben kicserélődött a kerítés és új kaput is állítottak.

(Forrás: Historia Domus – Szirmai Béla plébános)